Látogasd meg Rosanna állatos oldalát!

                 

*Kibédi Ervin: Emlék* -Rosanna pps

 

 

Pár évvel a nagy háború után
Vettem egy kutyát a sintértelepen.
Mikor a ketrecéből kiengedték
Csak futott körbe-körbe, sebesen,
Mint aki nem hiszi, hogy szabadul.
Majd leült s üvölteni kezdett vadul.
Üvöltött fájdalmat és szabadságot.
Harapást, bocsánatot, haragot
S kétségbeesve üvöltöttek hozzá
a rács mögött bent maradt rabok.
Üvöltötték a kínt, a bűzt, a rácsot,
a halálfélelmet, hogy iszonyú
a drót, ami a bőrükbe vágott
s az életüket, mi oly szomorú.
Az odavetett dögletes kemény húst,
az ihatatlanul büdös vizet,
a bordatörő, számtalan sok rúgást
s az embertelen emberkezeket.
Csupa szomorú és ismerős dolgot
panaszolt az üvöltés dallama,
mintha egy történelemkönyvből szólott
volna múltunk megidézett szava.

Aztán lassacskán néma, süket csönd lett,
Lecsillapult a rémes hangzavar.
Majd lábamhoz simult, mintegy jelezve,
hogy tőlem menekülni nem akar.
És elindult velem a szürke sárban
a városszéli félig-utakon
egy darab spárga volt csak a nyakában
és mindkettőnkben nagy-nagy nyugalom;
És még sokáig én voltam neki minden
Ő boldog volt, okos vidám, szabad
- gondolatom kutatta szemeimben;
s én hordtam neki a nagy csontokat.
De elparancsolt mellőle az élet,
hogy hová tűnt el, nem maradt tanú
és biztos tudom, hogy ő már azóta
csak kutyapor és csak kutyahamu.

Ó, láttál már szemeket a rács mögött?
Jártál már kint a sintértelepen?
A reménytelenség, a kétség között
Gondolkoztál már néha ezeken?!

Most süt a nap és úgy ragyog az élet,
a jövő kép csak csupa remény.
A szomorúságra itt semmi szükség
és boldog az, kinek szíve kemény.
De ne mosolyogj, ne nevess ki érte,
Hogy megint állatokról szól dalom,
különben, az sem bántana, ha gúnyolsz,
én ezért még a gúnyt is vállalom.
Tudom, hogy sok más baj is van e korban;
Éhség, betegség, nyomor, háború,
A boldog gyermek kevés a világon
S még mindig nagyon sok a szomorú.
Hát munkálkodj az emberek jólétén
és sorsuk majd biztosan földerül.
De ne menj el a hű állatok mellett,
ne hagyd el őket érzéketlenül.
Bizony, ha nem tudod megérteni
egy kóbor kutya halódó nyögését,
Óh, mondd meg nekem; akkor hogyan tudnád
                 enyhíteni az ember szenvedését.                   

                                       

 

 

                               

 

 

*Pit-Messze járva* (Az állatkínzások ellen) 

 

KUTYÁT TARTANI NEM KÖTELEZŐ ! (Rosanna pps.- katt)

 

Meguntatok, és elvittetek a menhelyre. Túlzsúfolt volt és én egy szerencsétlen számot kaptam. Egy fekete műanyag zsákban vagyok. Néhány más kölyök megkapja majd az alig használt pórázomat, amit itt hagytatok. A nyakörvem kicsi volt és piszkos, de a hölgy levette rólam, mielőtt átküldött volna a Szivárvány Hídon.

Lehet, hogy még otthon lennék, ha nem rágom szét a cipődet? Nem tudtam mi az, csak annyit, hogy az bőr, és ott volt a padlón. Csak játszottam. Elfelejtettetek kutyajátékokat venni.

Lehet, hogy még otthon lennék, ha szobatiszta vagyok? Az orrom beledugása abba, amit én csináltam csak megszégyenít. Vannak könyvek és kutyakiképzők, ahonnan megtanulhattad volna hogy kell nekem megtanítani, hogy jelezzek az ajtónál.

Lehet, hogy még otthon lennék, ha nem viszek bolhákat a házba? Bolhairtó nélkül nem tudok tőlük megszabadulni azután, hogy napokig az udvaron hagysz.

Lehet, hogy még otthon lennék, ha nem ugatok? Csak énekeltem, "Ijedt vagyok, magányos vagyok, itt vagyok, itt vagyok! A legjobb barátod akarok lenni."

Lehet hogy még otthon lennék ha felvidítalak? Ha megütsz, nem tudom megtanulni.

Lehet, hogy még otthon lennék, ha rászántad volna az időt arra, hogy megtanítasz helyesen viselkedni? Az első hét után már nem törődtél velem, de és az összes időmet arra szántam, hogy rád várjak.

Ma meghaltam.

Szeretettel,
                  a Kiskutyád ***

http://gazdikeresok.ucoz.hu/

 

 

 
 

*Német Juhászkutya Fajtamentés*

sok gyönyörű örökbe fogadható kutyus közül választhatsz