letöltéshez katt a képekre!

 

 

 

 

 

Csupati őrmester és Kántor

 

 

Az 1983-ban kiadott könyvek borítója

 

 

 

 

 

 

 

Az öregúr egyedül ült a szombathelyi kiskocsma asztalánál, de szinte percenként odalépett valaki hozzá, hogy megszorongassa a kezét vagy meghívja egy pohár borra. Ki lehet ez az ember? - kérdeztem az egyik ismerősömtől.

  

- Maga nem ismeri? Ő Csupati, a világhírű nyomozókutyának, Kántornak a gazdája - nézett rám szemrehányóan a csapos, amikor az idős úrról kezdtem faggatni. - Menjen oda hozzá nyugodtan. A bort szereti az öreg.

 

Csupati arcán mosoly futott át, amikor bemutatkoztam, és leültem az asztalához.

 

- Most azt hiszi, hogy rábukkant a régen elfeledett egykori hősre, a magányos farkasra, aki bánatában egyedül iszik a kocsmában, mi? Ki kell ábrándítanom, mert 52 éve élek boldog házasságban a feleségemmel, aki gyereket szült nekem, ők pedig unokákkal ajándékoztak meg. Az idén töltöm be a hetvenharmadik évemet, és nincs okom panaszra.

 

Tóth Tibort harminc év óta mindenki Csupatinak hívja. Akkor jelent meg először a Kántor nyomoz című könyv, amely a híres rendőrkutya történetét dolgozta fel. Azóta a Kántor-könyveket számos nyelvre lefordították, és több tízmillió példányt adtak el belőlük szerte a világon. Kántor gazdáját, Tóth Tibort a könyv szerzője, Szamos Rudolf keresztelte el Csupatinak.

 

- először utáltam, hogy mindenki Csupatiként kezdett emlegetni, aztán megszoktam a dolgot. Ma már legtöbbször Csupati bácsinak szólítanak, az igazi nevemet sokan nem is ismerik. Pedig a könyv különösen a belőle készült tévéfilm Csupatija teljesen más figura, mint én. Például nem vagyok annyira szerencsétlen alak.

 

Tóth Tibor egy kis Vas megyei faluban született, de élete nagy részét Szombathelyen töltötte. Kovácsnak tanult, és néhány évet el is töltött a szakmájában, aztán 21 évesen beállt rendőrnek. Az igazi fordulatot azonban az 1953-as év hozta meg az életében: a felettesei őt küldték fel Budapestre, ahol megyénként egy-egy ember vehetett részt az ország első nyomozókutya-kiképzésén.

 

- Ma is pontosan emlékszem a nagy találkozásra - emlékszik Tóth Tibor. - Én nem kapkodtam, mint a többiek, inkább nyugodtan járkáltam a boxok előtt, és figyeltem a kutyákat. Kántor reagált a legintenzívebben a hangomra és a mozdulataimra. Valójában egymást választottuk ki. Akkor persze még nem tudhattam, hogy a féléves német juhász mekkora tehetség, az csak a három hónapos kiképzésen derült ki.

 

Csupati és a kutyája iskolaelsők lettek, majd megkezdték szolgálatukat a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályán. Kántorra és a gazdájára nehéz évek köszöntöttek: a folyamatos ügyelet miatt egyetlen napot sem voltak szabadságon. A Kántor-könyvek a nyomozókutya legnagyobb és legbonyolultabb ügyeit örökítették meg, a hétköznapok azonban kevésbé voltak változatosak.

 

- Rögtön az első munkánk egy tyúklopás tettesének a kézrekerítése volt - mondja Tóth Tibor. - Legtöbbször egyébként bolti tolvajok nyomában jártunk, de több tucatszor előfordult, hogy különböző munkahelyeken nekünk kellett megtalálnunk az öltözői szarkákat. Kántornak persze mindegy volt, hogy hétpróbás gazembereket, gyilkosokat vagy kisstílű csalókat keresünk-e: őt csak a kutatás szenvedélye hajtotta.

 

Kántort kizárólag dicsérő szavakkal lehetett jutalmazni, cukorkára vagy egyéb jutalomra nem volt szüksége. A siker mindig feldobta, kudarc esetén viszont valósággal kedélybeteggé vált. Kántor nemcsak a szimatmunkában volt utolérhetetlen, de a munkabírásáról is legendák keringtek.

 

- A csúcs egy másfél napos üldözés volt, amikor több mint száz kilométert tettünk meg gyalog egy körözött bűnöző nyomában, mire sikerült őt utolérnünk - emlékszik Csupati. - Akkor még én is bírtam az iramot, pedig ahogy közeledtünk a keresett személyhez, Kántor egyre erősebben és gyorsabban húzott. Mindig láttam rajta, ha közel értünk a célhoz, mert olyankor a nagy izgalomtól felállt a hátán a szőr.

 

Gyakran előfordult, hogy a folyamatos nyomozás és kutatás miatt Kántor napokig nem jutott ennivalóhoz. Úgy lett kiképezve, hogy Csupatin kívül senkitől sem fogadott el semmit, sőt idegen tányérból még akkor sem evett, ha azt a gazdája rakta elé.

 

- A tányérját nem hordhattam magammal, így ha távol voltunk az otthontól, kizárólag a tenyeremből etethettem - mondja Tóth Tibor. - Kántor egyébként attól volt különleges kutya, hogy az őseitől kizárólag jó tulajdonságokat örökölt. Egyetlen negatív jellemvonására sem emlékszem.

 

Csupati egyébként szívesen olvassa a Kántor-könyveket, amelyek szerinte az eseményekhez hűen dolgozták fel közös munkájuk történetét. A nyugalmazott főhadnagy a Kántor-filmet is szereti. Azt azonban sietve kijelenti: a filmek gyakran eltértek a valóságtól: a vásznon látott eseményeknek legfeljebb a hatvan százaléka történt meg a valóságban.

 

Kántor a magyar bűnüldözés történetének legeredményesebb nyomozókutyája. Tizenegy éves szolgálata alatt 536 esetben vett rész bűncselekmények felderítésében - 279 alkalommal sikeresen. Munkája során 1,2 millió forintnyi betörésből és lopásból származó értéket szerzett vissza.

 

- Kántor a fénykorában verhetetlen volt: minden szakmai versenyt megnyert, igaz, öregkorára elfáradt az izomzata, emiatt lelassult egy kicsit - mondja Tóth Tibor. - Aztán 1964 áprilisában éppen egy bűnözőt üldöztünk a Fertő-tónál, amikor a vizenyős területen egy a határzár miatt elhelyezett aknára lépett. Olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy az állatorvos azonnal elaltatta. Egy üveg konyakkal és száz szál piros rózsával búcsúztam tőle.

 

Kántort halála után kitömték, és a Bűnügyi és Rendőrség-történeti Múzeumban helyezték el. Csupati még tíz évig dolgozott kutyás rendőrként: Kántor lánya, Elli lett a társa. A húszéves terepmunka a rendőrt is megviselte: 1974-ben Tóth Tibor fél évig nyomta a kórházi ágyat, mivel lábai felmondták a szolgálatot. Felgyógyulása után irodai munkát kapott, de azt már nem tudta teljes szívvel végezni. Végül 47 évesen, főhadnagyként nyugdíjazták.

 

- Lassan huszonöt éve vagyok nyugdíjas, de nem szoktam unatkozni. Rendszeresen járok élménybeszámolókra, de előadok szakmai továbbképzéseken, kutyakiképző iskolákban, sőt tanulmányokat, cikkeket jelentetek mag a szakmai folyóiratokban - mondja csupati.

 

Tóth Tibor úgy tartja: egész életének meghatározó élménye volt a Kántorral töltött tizenegy év. Nemcsak szakmailag volt kiemelkedő számára a sztárkutyával közösen végzett évtizednyi munka, de anyagilag is akkor alapozta meg a jövőjét: a sikeres elfogások után ugyanis Csupati rendszeresen pénzjutalmat kapott a feletteseitől.

 

- Nem vagyok érzelgős típus, és nem is szeretek beszélni arról, hogy mit jelentett számomra Kántor. De amikor nagy ritkán a múzeumban járva meglátom a kitömött kutyámat, könnybe lábad a szemem. Ő másoknak legenda, nekem viszont a barátom volt.

  Cseri Péter 2002. Kutya.hu

 

 

*****

 

Fotók: Vas népe

Tóth Tibor régi újságcikkel MTI Fotó: E. Várkonyi Péter



Kántor, az egykori legendás nyomozókutya preparálva látható a Rendőrségi Történeti Múzeumban Budapesten. MTI Fotó: E. Várkonyi Péter

 


   

 


 

Csupati a fotózás kedvéért felvett régi egyenruhájában az MTI-achív fotóján MTI Fotó: E. Várkonyi Péter

 

 

******

 

Szamos Rudolf neve márkavédjegy. Ki ne ismerné főhőseit: Kántor kutyát és Csupatit? Balatonrendes-Pálkövére ugrottunk be hozzá 80. születésnapja alkalmából.

 

2009. június. 06. szombat | Szerző: Vas Népe

A hatvanas évek első felében a Vas Népe főszerkesztője volt. - Andrási László Erdélyből származó, kiváló, régi vágású újságíró volt. Agglegényként albérletben lakott Szombathelyen. Rendkívül intelligens, művelt kollégaként tartottuk számon. 1962-ben egy riportról érkezett be a szerkesztőségbe, újságolta, hogy két menekülő fószert is elfogott Kántor...

Jóval később, egy szép napon besétált az akkori VAOSZ-vendéglőbe Szamos Rudolf, leült törzsasztalukhoz. Szóba elegyedett a kollégákkal, köztük egyik legjobb barátjával, Zentai Pállal.

- Amikor beléptem, már akkor észrevettem, hogy a pulton könyököl egy bamba pofa. Előtte fröccsök, félig már részeg... - meséli Rudi bátyánk , akit mi, ifjabb kollégák így szólít(hat)unk. - Egyszer csak megszólal a Zentai Pali: Nézzétek, ő a Tóth Tibor. Kántor kutyája kivégzésének évfordulója van. Még ma sem tudja földolgozni a hiányát. Engem valahogy szíven ütött ez az egész. Az, hogy egy ember mennyire tud kötődni egy állathoz. Nem sokkal ezután kutakodni kezdtem a belügyminisztérium irattárában, seregnyi olyan - meglehetősen primitív módon készült - jegyzőkönyvet bogarásztam át, amelyek azokról az ügyekről szóltak, amelyekben Kántor is részt vett a bűncselekmények felderítésében. Persze nem csak hasznos dolgokra használták Kántort, amikről persze ő végképp nem tehetett. Az őrségi kitelepítések idején is bevetették, például a Magyarszombatfáról kitelepítettekre kellett vigyáznia útközben...

Szamos Rudolf végképp - úgymond - nem szabadulhatott Kántortól, és persze a legendájától. Meg Tóth Tibortól sem, aki a könyv(ek)ben - ki ne tudná? - Csupatiként szerepel. A regény első részét pontosan egymillió(!) példányban adták ki; vették s vitték, mint az emberek nyáron a szalmakalapot (ahogyan egy másik nyugdíjas kollégánk fogalmazni szokott). A második kötetből már csak nyolcszázezret dobtak piacra... A műből készült tévésorozat sugárzásakor (csütörtökön esténként) többnyire kiürültek az utcák a fővárosban és vidéken is. A regényt háromszor adták ki a Szovjetunióban, megjelent kazah nyelven, németül (Berlinben négy kiadást ért meg), angolul. Vevő volt rá Svájc, Románia, Bulgária, az akkori Csehszlovákia. A prágai rádió 760 perces feldolgozást sugárzott (persze folytatásokban), az egyik szlovák lap tizenkét folytatásban közölte.

Ámbár nagyon-nagyon előreloholtunk ; magától értetődően azért, mert a nagyközönség Szamos Rudolf nevét Kántorral és Csupatival köti össze. Életműve azonban olyan hihetetlenül gazdag, hallatlanul izgalmas, hogy csak megpróbálni lehet áttekinteni; többkötetes regény és nagyjátékfilm is kikerekedhetne belőle.

Szekszárdon született 1929. június tizedikén.

- Túlzás nélkül mondhatom, lényemet és egész valómat áthatotta a pannon ember szellemisége, világlátása és magatartás-jegye. Kultúrám alapja latin-római, bár magyarul írni-olvasni egy baranyai vegyes nyelvű faluban, Berkesden tanultam meg. Választott nemzetem a magyar kultúrkör lett. Szülővárosom demokratikus szellemiségéről és nagy tudású tanárairól híres, Garay János nevét viselő gimnáziumában érettségiztem. Egyetemi tanulmányaimat a háború félig romba döntötte. Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán kezdtem, és az Eötvös Loránd Tudományegyetem ugyan-azon karán kaptam tanári diplomát.

Közben hobbiból a kazincbarcikai vegyi műveket alapozta háromezred-magával... Utóbb az egyetem javaslatára a Magyar Rádió munkatársa lett. Ő alapította meg 1952-ben a pécsi körzeti stúdiót. Majd forgatókönyveket írt a filmgyárnak (Sajó-parti történet, Badacsonyi ősz). Aztán - amiként említi -, rájött, hogy neki is vannak korlátai...; ezért hamarosan szülővárosában találta magát újságíróként.

1956 kora nyarán - a szövetkezeti szövetség elnökének támogatásával - kiadta társaival az első, a magyar kormány engedélyével nem rendelkező hetilapot. Az illetékesek ezt (tizenkét szám után) felfedezték augusztusban, de a belpolitikai helyzetnek köszönhetően egy ejnye-bejnyével megúszta a büntetést. Közben napilapjában folytatásokban írta az Amerikából jöttem című regényét. Aktívan közreműködött a Szabad Magyar Rádió létrehozásában... Mindezért bizonyos értelemben fizetnie kellett: a forradalom leverése után a nem általa írt, de az ő nevével jegyzett írásokban támadtak meg embereket. Keserűen jegyzi meg, hogy ez volt az ő bűnbocsánata... Egyik alapítója volt a Bölöni György nevével fémjelzett Élet és Irodalomnak, ekkor jelent meg Barakkváros című irodalmi riportkötete. A Népszabadságnál ő honosította meg a tárcát; nyolc ilyen műfajú írásának megjelenése után letiltották. Hamarosan a Népszabadságtól - féloldalnyi terjedelmű írásban - kapott bőségesen hideget, meleget egyaránt... Következtek a vidéki évek.

A Vas Népe után az Újítók lapja élére tették. De az újításokhoz annyit konyított, mint traktorvezető az űrhajózáshoz; jött a Hétfői Hírek, majd a Budapest című lap. Tíz évig szabadságom mentsvára lett a Gondolat Kiadó felelős szerkesztői posztja. Kuriózumokat adott ki. Utóbb a berlini magyar követségen dolgozott, utolsó közéleti állomása a veszprémi Napló főszerkesztői széke volt.

- Mindig is alapelvem volt: akár háromszor is farba rúghatnak, ha orra nem esel, kihúzod magad, és mész tovább a magad útján. Ez adja emberségedet, tartásodat. Van még egy, amihez tartottam magam világéletemben: amit nem szeretnél magadnak, azt sose tedd mással. Ha nem tudsz segíteni, hát legalább ne rúgj bele senkibe.

Rudi bátyánk, a Jóisten éltessen nagyon sokáig!

 

 

 

 ******


Elhunyt Csupati, Kántor - a legendás rendőrkutya - gazdája



 

Követte hűséges Kántor kutyáját Csupati. Tóth Tibor a háború után ejtőernyősnek állt, majd csapata felszámolása után Szentgotthárdra került a kaszagyárba. Onnan állt rendőrnek Szombathelyen. Kalandos úton honosította meg hazánkban a szagazonosítást. 1953-ban Budapestre költözött, ahol akkor kezdődött az első magyar nyomozókutyák kiképzése.

Csupati 16 kölyökből választotta ki első négylábú társát, azt az apró német juhászkutyát, amelyik érdeklődve fordította a fejét az ő hangja irányába. A féléves kutyát Kántornak hívták. Szamos Rudolf kettőjük nyomozásairól szóló könyveit külföldön is elkapkodták, több millió példányt adtak el belőle és kalandjaikat meg is filmesítették, az azóta szintén elhunyt Madaras József főszereplésével. A filmben Kántort fia - az előnyösebb megjelenésű Tuskó alakította.

 

Kántor a Fertő tónál lépett aknára, el kellett altatni. Csupati haláláig a hátában hordta az ott szerzett egyik repeszt, és száz szál vörös rózsával búcsúzott társától. Mostanában is gyakran emlegette Kántort az öregúr, akinek a tanyáján több százan megfordultak, mert Csupatit a barátok, az éjszakába nyúló beszélgetések éltették.

(Forrás: Borsonline)

 


 

 

 

 

Nyugodjanak békében!

ingyen webstatisztika

 

 

vissza a címoldalra





E-mail:
Jelszó:
 Regisztráció
Elfelejtett jelszó
 
 
 
 


lylani.lapunk.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérképHirdess oldalainkon!
ingyen honlap
Powered by lapunk.hu - Legyen neked is egy ilyen oldalad ingyen!